Önálló étkezés - vedd könnyedén!

Hosszú és végtelen türelemmel kikövezett út vezet el addig a pontig, míg gyermeked önállóan és szépen megtanul evőeszközzel enni. Blogbejegyzésünkben néhány praktikus tanácsot találhatsz az önálló étkezésre neveléshez.
Hogyan tanítsuk önálló étkezésre a babánkat - lépésről lépésre
Engedd el magad, ne idegeskedj!
Ez az egyik legfontosabb tanácsunk, amit elképzelhető, hogy néha csak a fogaidat összeszorítva tudsz majd betartani. Igen, a maszathegyekről, felfordulásról és arról beszélünk, amikor a gondosan elkészített ebéd fele a földön vagy a falon, de még véletlenül sem a kicsi szájában végzi. Ilyenkor fontos, hogy elfogadd azt, hogy ez is a tanulási folyamat része, kisbabád ezáltal ismeri és tapasztalja meg az ételek állagát, omlósságát, zamatát, halmazállapotát. Próbáld meg lazára venni a figurát, felesleges közben törölgetni vagy menteni a menthetőt, elég lesz majd a legvégén elpakolni mindent. Add át magad te is ennek a rituálénak, kisbabád is értékelni fogja, ha látja rajtad, hogy nem stresszeled túl a dolgot!
Lépésről lépésre
- Körülbelül 6 hónapos korára (ami általában egybeesik a hozzátáplálás kezdeti időszakával) gyermeked már próbálkozik mindent a szájába venni és megfogdosni, többek között feltűnően nagy érdeklődést mutat a kiskanál iránt is. Persze még ügyetlen, de engedd neki, hadd próbálkozzon, hiszen gyakorlat teszi a mestert!
- Ezt követi a dobálás időszaka. 7-8 hónapos korukban alakul ki a tárgyállandóság a babáknál (ilyenkor jönnek rá arra, hogy a dolgok nem tűnnek el a semmibe, ha kikerülnek a látóterükből), ezért nagy élvezetet találnak abban, hogy újra és újra ledobálják a kezük ügyébe akadó dolgokat. Ez persze bosszantó tud lenni etetés közben, de pár hét alatt le szokott csengeni ez az időszak is. Figyelj arra, hogy próbálj meg minél kevésbé reagálni a dobálózásra, ne szidd le, ne nevess rajta és ne szólj rá, mert ha rájön, hogy ez különféle reakciókat vált ki belőled, akkor biztos tovább fog tartani nála a dobálózós korszak.
- 9-12 hónapos kor között már stabilan tud a hüvelyk és a mutatóujjával fogni, ilyenkor kezdődhet a csipegetés: kölesgolyó, puffasztott gabona, banánkarika – ezek azok az ételek, amikkel el lehet kezdeni a szilárd ételek kóstolgatását, mert ezek szétolvadnak a kicsi szájában, nem nehéz rágni őket. Ezzel párhuzamosan a főzelékek, pépek maszatolása is beindul. Gyermeked ezáltal tanulja meg, hogy mi a különbség a szilárd és a folyékony között, hogy a kiflit kézzel, a levest pedig kanállal esszük.
- Etetés szempontjából egy újabb embert – anyát – próbáló periódus az intenzív mozgásfejlődés időszaka. A nagy felfedező számára minden érdekesebbé és fontosabbá válik, mint az evés, egyszerűen nem bír megülni az etetőszékben. Feszeng, nyűgösködik, elfordítja a fejét, nem érdekli az étel (még akkor sem, ha a kedvencét főzted), csak hadd mehessen az útjára. Könnyű ilyenkor elcsábulni és inkább elterelni a kicsi figyelmét, hogy rendesen egyen, de ha engeded, hogy ő maga kísérletezzen az evéssel és csipegesse a darabos ételeket, egyre ügyesebben eszik majd önállóan. Ha viszont inkább megeteted te és próbálod elterelni a figyelmét valamivel, leszokik arról, hogy maga próbálkozzon és sokkal tovább fog ragaszkodni ahhoz, hogy etessék.
- A legtöbb baba másfél-2 éves korára már gyönyörűen eszik egyedül kanállal, azonban bizonyos ételek még több időt igényelhetnek. A levest általában csak 2-3 éves kor között tanulják meg ügyesen kanalazni, a szendvicset gyakran cafatokra szedik és alkotóelemeiként fogyasztják. A keményebb falatokat mindig darabold apróra, mert könnyen félrenyelhetők.
Praktikus tippjeink
Ha az egyik fő szempont számodra az időspórolás és az egyszerűsítés, akkor a könnyen tisztíthatóság legyen a vezérelved. Ennek figyelembevételével válassz etetőszéket, előkét. A műanyag, szilikon anyagú segédeszközök ebben az esetben előnyt élveznek a textilhez képest.
Érdemes már a hozzátápláláskor beszerezni babaevőeszközt, babatányért és poharakat (biztonságos és törésálló kiszerelésben).
Rendkívül praktikus a szilikon tapadókoronggal ellátott babatányér, melyet az asztalhoz vagy etetőszékhez rögzíthetsz, így nem fogja a baba kiborítani vagy ledobni a tányérkát.
Ne felejtsd el bátorítani, megdícsérni, megtapsolni, ha elért egy mérföldkövet, megtanult egy újabb apróságot az önállóság felé vezető úton. Mint kis életének minden területén, itt is legfőképpen rád hagyatkozik, te vagy a támasza, neked akar megfelelni, ezért (még ha néha nem is tűnik úgy számodra) mindennél fontosabb számára az elismerésed, ez viszi előre, ez a legfőbb mozgatórugója.